GRAPHOMANIAC ABSURDITY

INTERNACIONALÉ REMIX 2009  (ELIT) CLUB- és (TISZTELT) HOUSE VERZIÓ

Fél szemmel rásandítottam a képernyőre. Az ex-cenzor hölgy pártelnökké lépett elő. Azt is megtudhattam, hány éves. Amúgyilag nem volt nehéz dolga, más jelölt hiányában. Kicsit déja vu-érzetem lett: mintha efféléket valamelyik rendszerben már megéltem volna.. De nem ez volt a csúcs. Hanem az Internacionálé rehabilitációja: újra No 1. sláger pártberkeken belül! (Kár, hogy nem Komjáthy konferálta fel nosztalgia vasárnapi koktélosan, Győzike meg összemixelhetett volna valami club-dub-house-rap-verziót is e jeles alkalomra…)

A hátsó sorban a miniszterelnök-jelölt ímmel-ámmal mímelte, hogy énekel, de még a szájmozgása is olyan volt, mintha elfelejtette volna a szöveget. Javaslom tehát a nóta karaoke-verzióját kivetíteni. Amúgy érthető, hogy az úr miért is nem adta elő magát Tom Jones-ban. Merthogy aki milliárdosként éhes proletárokat biztat küzdelemre, pláne a mai ínséges időkben, az vagy hülye, vagy tudathasadásos. Vagy kissé hatalomvágyó…

Amúgy a nép állítólag megindult a Kossuth-térre…

Mi lesz a második helyezett a retró-slágerlistán??

A „Hej, Te, Bunkócska, Te, drága…”?

Juteszembe a régi vicc:

-         Elvtársak, most énekeljük el együtt a Reálmadridot!

-         Talán az Internacionálét??

-         Jajj, igaz is: a Reál Madrid-ot folyton összekeverem az Internazionale-val!